Halál utáni nyugdíj: hová kerül a 40 évnyi munka után megkeresett pénz? (dzen.ru)

Hosszú éveken át dolgozunk, hogy méltó nyugdíjas éveket biztosítsunk magunknak, és esetleg hagyjunk valamit magunk után gyermekeinknek, unokáinknak. Lakásunkat, autónkat vagy egyéb vagyonunkat a törvény automatikusan a családunkra hagyja – ez mind a saját tulajdonunk, így örökölhető. De mi a helyzet a nyugdíjjal? Évtizedeken át fizetjük a nyugdíjjárulékot az állami rendszerbe (Social Security Alapba), akár 40-50 éven keresztül. Ha valaki még a nyugdíjkorhatár elérése előtt meghal, vagy csak néhány évet élvez a nyugdíjából, mi történik a nyugdíjcélra befizetett összegeivel? A válasz egyszerű – és sokak számára talán igazságtalannak tűnik.

Hogyan működik Magyarországon?

Állami nyugdíj (társadalombiztosítási rendszer): Az állami nyugdíjrendszer felosztó-kirovó elven működik, vagyis a jelenleg dolgozók befizetéseiből fizetik ki az épp nyugdíjban lévők ellátását. Nincs egyéni nyugdíjszámla: a befizetett járulék nem egy személyes megtakarítás, hanem egy közös kassza része. Ha egy nyugdíjjogosult elhalálozik, a nyugdíját a halála hónapjának végéig folyósítják, utána megszűnik. Az addig fel nem vett, esedékes utolsó havi nyugdíjat a törvényes hozzátartozók még átvehetik (pl. a halál havi nyugdíját a házastárs vagy gyermek egy kérelem benyújtásával megkaphatja), de a további, még ki nem fizetett nyugdíjösszegek nem képezik az elhunyt hagyatékának részét. Magyarán: az évtizedeken át befizetett járulék fennmaradó része nem örökölhető, az az állami nyugdíjalapban marad.

Hozzátartozói ellátások (özvegyi nyugdíj, árvaellátás): Halál esetén a legközelebbi rokonok jogosultak lehetnek úgynevezett túlélő hozzátartozói nyugdíjra, közismert nevén özvegyi nyugdíjra (illetve árvaellátásra a gyermekek esetében). Ez az elhunyt megállapított vagy leendő nyugdíjának egy meghatározott hányadát kitevő havi járadék, amely a házastársnak, gyermekeinek folyósítható. Fontos azonban, hogy ez nem az elhunyt által befizetett járulék “öröksége”, hanem szociális alapon járó ellátás – a jogosultság feltételeit és mértékét törvény szabályozza. A hozzátartozói nyugdíj tehát nem változtat azon a tényen, hogy az elhunyt saját nyugdíjjárulékai (mint személyes vagyon) nem kerülnek át a családjához.

Magán- vagy önkéntes nyugdíj-megtakarítások: Ettől elkülönülnek a magánnyugdíjpénztári és egyéb nyugdíjcélú megtakarítások. Magyarországon 1998–2010 között működött egy kötelező magánnyugdíjpénztári pillér, melynek keretében egyéni számlákon gyűlt a befizetések egy része – ezek a számlák magántulajdont képeztek, így halál esetén a rajtuk levő összeg törvényes öröklés tárgyát képezte. (Ma már szinte mindenki visszalépett az állami rendszerbe, így kevés embernek van ilyen egyéni számlája.) Emellett sokan rendelkeznek önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítással vagy nyugdíjbiztosítással, amelyet saját maguk finanszíroznak a jobb nyugdíj érdekében. Ezek teljes mértékben a megtakarító tulajdonát képezik, és halála esetén az általa megjelölt kedvezményezett(ek) vagy törvényes örökös(ök) megkapják a számlán felhalmozott összeget. Például egy nyugdíjbiztosításnál a szerződő által befizetett tőke és hozam halál esetén adó- és illetékmentesen, hagyatéki eljáráson kívül kifizethető a kedvezményezett részére. Az állami nyugdíjrendszerben azonban ilyen személyes felhalmozás nincs – ott a nyugdíjjogosultság nem örökíthető tovább.

Mi a helyzet más országokban?

Környező országok (Horvátország, Szlovákia, Románia stb.): Számos szomszédos országban a magyarhoz hasonlóan az állami nyugdíj alapvetően felosztó-kirovó elven működik, így az nincs egyéni számlán és nem örökölhető. Ugyanakkor több helyen bevezettek kiegészítő kötelező magánnyugdíjpillért (egyéni nyugdíjszámlákat) a 2000-es években. Ilyen például Horvátország, ahol a törvény kimondja, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztári számlán (II. pillér) felhalmozott teljes tőke hagyatéki úton örökölhető – azaz halál esetén az egyéni nyugdíjszámla egyenlege teljes egészében átmegy az örökösökre. Hasonló rendszer működik Szlovákiában és Romániában is: a felhalmozott nyugdíjpénztári megtakarítás az elhunyt tulajdona, így azt a törvényes örökösök vagy kedvezményezettek megkapják. (Természetesen ezekben az országokban is léteznek özvegyi nyugdíjak a még folyósítás alatt álló nyugdíjak esetére, de az állami nyugdíjrész ott sem “spórolható össze” előre a család számára.)

Egyesült Államok (USA): Az amerikai állami nyugdíjrendszer, a Social Security, működési elve hasonló a mi TB-nyugdíjunkhoz: a dolgozók befizetései egy közös alapba kerülnek, és ebből fizetik az aktuális nyugdíjakat. Egyéni számlás megtakarítás itt sincs az állami nyugdíjban, így ha valaki meghal, nincs “felhalmozott nyugdíjpénz”, amit örökül hagyhatna – a jogosultság a halállal megszűnik. (A hátramaradott családtagok szociális alapon kaphatnak survivor benefits-et, azaz özvegyi vagy árvaellátást, de ez a rendszer költségvetéséből folyósított járadék, nem az elhunyt saját számlájáról kivett pénz.) Az amerikai nyugdíjrendszer másik pillére azonban a magán-nyugdíjmegtakarítás: a legtöbb amerikai munkavállaló 401(k) tervben, IRA számlán vagy egyéb nyugdíjalapban takarékoskodik öregkorára. Ezek a magánszámlák a tulajdonos privát vagyonát képezik, így halála esetén a számlán megmaradt összeget a kedvezményezettek, illetve örökösök öröklik (meghatározott adózási szabályok mellett). Vagyis az USA-ban a privát nyugdíjcélú megtakarítás ténylegesen öröklődik, szemben az állami nyugdíjjogosultsággal.

Egyesült Királyság (UK): Az állami State Pension rendszer szintén felosztó-kirovó jellegű. Ha valaki meghal, mielőtt nyugdíjba vonulna, a befizetett nyugdíjjárulékai nem alkotnak külön örökséget – egyszerűen az állami nyugdíja nem jár tovább a halála után. (Bizonyos korábbi jogosultságok alapján előfordulhat, hogy a házastárs egy kis hányadot átörökölhet a nyugdíjból, de újonnan ez már egyre kevésbé jellemző kivétel.) Ugyanakkor az emberek túlnyomó többsége rendelkezik munkahelyi vagy egyéni nyugdíjalappal is – tipikusan úgynevezett defined contribution (meghatározott befizetésű) nyugdíjakkal gyűjtenek maguknak. Ezekben a nyugdíj-megtakarítási alapokban mindenki saját megtakarítási számlával bír, és ha elhalálozik, a számláján megmaradt nyugdíjpénz a kedvezményezettjeire száll. A szabályok szerint a kedvezményezettek dönthetnek, hogy egy összegben veszik fel az örökölt összeget vagy járadék formájában (például annuity vásárlásával) használják fel – a lényeg, hogy a pénz nem vész el az állam javára, hanem családon belül marad.

Végső soron látható, hogy életünk évtizedeinek fő anyagi eredménye – a nyugdíjjogosultságunk – Magyarországon és sok más országban korai halálunk esetén gyakorlatilag az államnál marad. A környező országok közül néhány (és számos nyugati ország) viszont úgy tekinti a nyugdíj-megtakarításokat, mint bármely más magántulajdont, ami teljes joggal örökíthető a családon belül.

Ön mit gondol, ez igazságos? Kellene-e, hogy a hosszú évtizedek alatt befizetett nyugdíjjárulék – illetve az abból származó jogosultság – ugyanúgy örökölhető legyen, mint bármely más vagyonunk? Vagy elfogadható, hogy a nyugdíjrendszer egy “közös kalap”, és ha valaki idő előtt elmegy, a befizetéseivel együtt a közösbe kerül vissza minden?